MTA KIK Konferencia a
választási rendszerekről

Hogy mik lennének a legjobb választási rendszerek, az egy összetett, több tudományterületet is érintő kérdés. És nagyon fontos kérdés, mivel hosszú távon meghatározza az egész politikai folyamat színvonalát, és ezáltal az ország sikerességét. Mivel most komoly társadalmi szándék látszik választási rendszereink átalakítására, ezért az MTA KIK Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály szervezésében egy szakértői konferencia- és vitasorozatot indítunk, hogy ezzel elősegítsük a tudomány álláspontjának megfogalmazását és közvetítését. Célunk, hogy kialakítsunk egy széles tudományos egyetértést élvező szakvéleményt arról, hogy a köztársaságielnök-választáshoz, az országgyűlési választásokhoz, az önkormányzati választásokhoz, az Európai Parlamenti választáshoz és a népszavazásokhoz milyen célokat kellene teljesítenie egy jó választási rendszernek, és a megfogalmazott célok függvényében mik a legjobb választási rendszerek.

A választási rendszer kérdése nemcsak ízlés dolga, hanem meghatározza az egész politikaI rendszert. Egy rossz választási rendszer például bebetonozhat egy a valódi versenyre kevés teret adó pártrendszert. Vagy épp kormányképtelen időszakokat idézhet elő. Előnyt adhat a megosztó politikusoknak, ezáltal folyamatosan radikalizáció felé tolhatja a politikát. Egymásnak ugraszthatja pont azokat a jelölteket és pártokat, akik egyébként a legtöbb dologban egyetértenek. Egy rossz választási rendszer megsegítheti a korrupt, befolyásos jelölteket azáltal, hogy olyan ügyeskedéseket jutalmaz, amikkel egy tisztességes jelölt nem tud élni (pl. elindíttat valakit a rivális jelölt szavazótáborát megcélozva, vagy manipulált közvélemény-kutatásokat tud lehozatni). Néhány közérthető cikk a témában:

• Telex: Következetlen, aránytalan, bonyolult – miért rosszak a választási rendszereink, és hogyan lehetne jobb

• Telex: Egy jobb (elő)választási rendszer minőségibb politikát is hozhatna

Ez a téma egy összetett, sok tudományterületet érintő kérdés, amit több irányból is megközelítettek, a matematikai-axiomatikustól a történész-empirikuson át egészen a filozófikus-jogász irányig. Az ilyen, pontosan egyetlen tudományterületbe sem illő témákban még egyszerű kérdésekben is nehezen alakul ki szakmai konszenzus. A legjobb választási rendszer kérdése viszont azért sem egyszerű, mert a válasz nagyban függ a körülményektől és a céloktól. Ez egy meglepően mély és összetett kérdés a tudomány relatív vakfoltjában. Miközben a választási rendszerek ösztönzői láthatatlan kézként terelik a politikai folyamatokat jó vagy rossz irányba, ezáltal meghatározó hatásuk van az ország működésére.

A választási rendszerek kérdése egy politikailag érzékeny téma. Legtöbbször nem a hosszú távú társadalmi érdekek, hanem pillanatnyi politikai érdekek mentén írják őket. Akik írják, azok pedig kifejezetten örülnek neki, hogy nincs erről egységes tudományos álláspont, mert így kisebb ellenállásba ütközik egy részrehajló választási rendszer bevezetése. Sőt, igyekeznek a politikai közbeszéd szintjén és színvonalán be is szállni ebbe a vitába a saját részrehajló választási rendszerük kimagyarázása érdekében, ideológiai vitává átalakítva a kérdést. Aki pedig ebbe a témába tudományos igényességgel akar beszállni, az egyszerre találkozik a színvonalas fogadóközönség és a közös igazságkeresési cél hiányával, a kutatási terület széttagoltságával, és a gyakorlati érvényesülés politikai akadályaival.

Most azonban egy olyan kivételes történelmi helyzetben vagyunk, ahol egy magas tudományos színvonalú országban komoly társadalmi-politikai igény mutatkozik új választási rendszerek megalkotására, miközben a jövendő pártrendszere felől még a tudatlanság jótékony homályában vagyunk, és ez az időszak elegendő ideig kitarthat ahhoz, hogy elvégezhessünk egy minőségi tudományos vitát és közös kutatást a különböző tudományterületek tudásának és szemléletének integrálásával.

A legjobb tudományos ajánlások kidolgozása mellett fontosnak tartjuk a folyamat átláthatóságát és társadalmi kommunikációját is, hiszen egy demokráciában a törvényeket közvetve a társadalom írja. Ezért mindazok részvételét vagy segítségét is várjuk és köszönettel vesszük, akiket ha sikerül meggyőznünk a folyamat színvonaláról és a konklúzióink minőségéről, akkor a személyes társadalmi hitelességük és elérésük révén segítenék ennek a kommunikációját a társadalom felé.

Terveink szerint az első eseményeken a választási rendszerek céljainak és elvárt tulajdonságainak a megfogalmazásával foglalkoznánk (pl. legyen egyszerű; győzzön a legnépszerűbb, és ne háttéralkukon vagy egyéb taktikázásokon múljon a győztes; stb.). Egyrészt azért, mert így tudjuk a legszélesebb nyilvánosságot valóban és hasznosan bevonni a folyamatba. Másrészt azért, mert ha ezt tisztáztuk, akkor azzal egy majdnem teljesen objektív matematikai feladatot definiálunk, aminek megoldása olyan szakmai kérdéssé válik, ami már kevesebb és észérvekkel kezelhetőbb vitára ad okot. Így tudjuk a folyamatot egyszerre tudományosan hatékonnyá és a közvélemény számára is átláthatóvá tenni.

Ezért konkrét választási rendszereket (a jelenlegiek kritikáján kívül) meg sem említünk sem a nyitórendezvényen, sem utána, mindaddig, amíg a célokat nem rögzítjük alapos, lehetőleg közérthető indoklással, és megjelölve, hogy milyen hangsúlyokban lehetnek véleménykülönbségek. Csak akkor fogalmazzuk meg a céloknak legjobban megfelelő választási rendszerek választékát, amikor ez már egy matematikai jellegű mechanizmustervezési problémává válik. Fontos, hogy a különböző típusú választásokhoz nem feltétlenül egy-egy konkrét választási rendszerre teszünk javaslatot, hanem a jó rendszerek választékaira, kiemelve, hogy melyik rendszer milyen célokban mennyire teljesít jól. Vagyis igyekszünk az alapvetően tudományos kérdésekkel foglalkozni, és ezt elválasztani, függetlenné tenni az inkább politikai kérdésektől. Nem csak óvatosságból, hanem azért is, mert már az is hatalmas kihívás, hogy minden viszonylag objektív, tudományos kérdésre világos és közérthető választ adjunk. Például nem arra akarunk válaszolni, hogy legyen-e közvetlen köztársaságielnök-választás, hanem arra, hogy ha lenne, akkor mik erre a legjobb választási rendszerek, illetve mi a dilemma közöttük.

A végső szakmai anyag tehát előzetes terveink szerint választási típusonként három részből fog állni.
1. Milyen célokat, elvárásokat tartunk fontosnak és melyiket mennyire, mik ebben a tekintetben a tipikus véleménykülönbségek egy társadalomban?
2. Mi a jó választási rendszerek választéka a céloktól és elvárásoktól függően?
3. Közérthető indoklás, hogy ezek a választási rendszerek miben jobbak, mint más rendszerek.

Ami pedig a választási rendszereket illeti, igyekszünk a legkönnyebbtől a legnehezebb felé haladni: 1. köztársaságielnök-választás, 2. EP-választás, 3. népszavazások, 4. önkormányzati választások, 5. országgyűlési választások. Igény és kapacitás esetén olyan további kérdéseket is megvizsgálunk, mint a közösségi költségvetésekről való szavazás. Később meghatározott módokon igyekszünk a készülő szakmai anyag előzetes állapotait is közzétenni, lehetőséget adva annak megvitatására, kritikájára is.